
Vasárnap kezdődött, akkor még csak gyülekeztek a viharfelhők, majd hétfőn elemi erővel csapott le, úgy az élet minden területén. Biztosan ismeritek azt az érzést, amikor egy része az életeteknek teljesen félrecsúszik, és magával rántja az összes többit. Pontosabban majdnem az összes többit. Nekem az utóbbi napokban egyetlen biztos pontom volt csak: az edzéseim. El kell, hogy mondjam, annyira rosszul edzés még nem ment, mint a hétfői. De végigküzdöttem, és egy picit jobb lett. A súlyokon kiadhattam a feszültséget, a fájdalom megmutatta, hogy habár a határaim valamivel közelebb voltak, igazából meglepően közel – sikerült rajtuk átlépni. Nem mások miatt. Magam miatt.
Ma pedig, sikerült estére az edzőmmel összehozni egy időpontot, és nem tudjátok elképzelni, hogy mennyi pluszt adott lelkileg. Amellett, hogy persze megbeszéltük az élet nagy dolgait, egyszerűen más megvilágításba kerültek a problémák. Átfordult minden, és ez most annyira jó….
Próbáljátok ki, ha nehéz, vagy ha úgy igazán szar napotok van, az edzés segít, csak a teremig nehéz eljutni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: