Life begins at the end of your comfort zone
Ülök a kanapén, és azon gondolkodom, hogy hogyan lehet megírni egy kezdő bejegyzést.Mert az okosok azt mondják, hogy ez majd megadja az alaphangot. Ebben nem hiszek. Úgyhogy álljon itt egy rövid bemutatkozás rólam, csak a miheztartás végett.
Örökmozgó gyerek, állandóan edzésre járó kisiskolás, télen -nyáron, reggel-este úszó kiskamasz, bringával suliba járó – kosarazó és kézilabdázó gimnazista. Aztán egyetemista. Sport nélkül, sok kajával. Egészségtelenekkel, mert a lustaság nagy úr: tejfölös-kolbászos kenyér hajnal kettőkor, buli után gyros, sajtos tészta és a süti-csoki-chips triumvirátus. Közben koplalásos fogyókúrák és (hatalmas meglepetésre) jojózás.
Kellene valamit csinálni. Edzeni – ááá nincs rá idő. Közben első munkahely, stressz, túlórák, este 10kor pizza rendelés (jó, hát ha ingyen van a palacsinta, akkor az is), bűntudat. Barát közben vőlegény lesz – ez az, ő így is szeret. 30 kiló túlsúllyal.
Vagy nem, hiszen már én sem szeretem magamat. Baj van. A nagyobbik fajtából. Egyedül nem fog menni.
Ekkor, 2013. augusztus 28-án kértem egy edző segítségét, aki amellett, hogy kiváló a szakmájában (a mai napig rengeteget segít nekem a köztünk lévő hatalmas távolság ellenére) remek pszichológusnak bizonyult. Még akkor is, ha mindezt nem tudatosan csinálta. Pontosan úgy, és akkor rugdosott át a holtpontokon és nehéz időszakokon, ahogyan kellett. Persze ehhez kellett az is, hogy minden egyes alkalommal hajlandó legyek kilépni a komfort zónámból – bár 165 centihez, 90 kilósan – azért ehhez nem kellett sok.
Azóta eltelt, gyorsan számolok… mondjuk 15 hónap, én kevesebb vagyok 21-22 kilóval, amit úgy értünk el, hogy közben nagyon sok izmot szedtem fel: 80 kilóval guggolok, ugyanennyivel húzok fel, simán csinálok egylábas guggolásokat, tolódzkodom a saját testsúlyommal, képes vagyok tapsolós fekvőtámaszokat nyomni, és 69 kilósan kockák vannak a hasamon… de ennek ellenére, még nagyon messze a cél.
Viszont az elmúlt időszakban annyi tudás gyűlt össze – gyakorlatilag az edzés mellett az lett a hobbim, hogy edzéselméleti és táplálkozással kapcsolatos cikkeket olvasok, és ami hasznosnak ítélek meg, azokat ki is próbálom – hogy kár lenne ezeket veszni hagyni, ezért úgy gondoltam, hogy időről-időre írok pár sort, hátha más is fel tudja használni a tapasztalataimat. Vagy nem, de ez majd úgyis kiderül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: